Dream

Dream

Mindenkinek vannak kisebb vagy nagyobb álmai/vágyai. Ezzel én sem vagyok másképpen. Vágytam én már sok mindenre. 

Az első legnagyobb vágyam mellette lenni és szeretni Őt. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.

Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.

A második és egyben utolsó vágyam az a hely ahol felnőttem ahol megtanultam hogy igazából ki vagyok. Hogy harcolnom kell azért amit szeretek és kitartanom azok mellett akiket szeretek.

Az a hely segített nekem felnőni gyermeknek lenni túllépni nehéz dolgokon és megtanulni becsülni az életet. Egyszer olvastam egy nagyon igaz mondást: Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, ha elbúcsúzol az addigitól. 

És én még mindig fél lábbal a régi életemben élek ahol mindig virág nyílott még a legzordabb időben is,ahol mindig a nap ragyogása jelezte hogy nincs miért aggódnom. Egy részem ott maradt. A másik részem megváltozott az új életre készen. De igazából nem bántam mert ugyan az maradtam csak kellő képen változtam ahogy az embernek kell.

Vissza kell arra a helyre mennem ahol megtanultam az élet kis és nagy dolgait becsülni ahol az emlékeimet hagytam.

Le kell őket egy szinten zárnom és az a kaput becsuknom hogy megtanuljak a jelenben élni és várni az új lehetőségeket. Szükségem van erre.

Amikor ide kerültem a nagy városi életben nem tudtam mit kezdeni magammal nem találtam a helyemet. A kis város jelenlétét szoktam meg ahol mindig mosolyognak az emberek esernyő nélkül járkálnak az esőben és kapkodnak a lehetőségekért hogy fejlődjenek.

Itt pedig a sietős nyüzsgő emberek világába csöppentem akik minden kis ruhadarabjukat óvják a víztől ami később úgy is megszárad, a magas épületek amik eltakarták a napnak sugarait és a mogorva arcok akik kávéval vagy telefonnal rohangálnak intézni a mindennapjaikat.  

Két különböző világ volt számomra eleinte. Most már magáévá tett a város de a monoton mindennaposságot nem hagyom.

Nem megyek mindig ugyan azon az úton az iskolába nem csinálom ugyan azt hétvégente és nem  ugyanúgy rakom össze a ruháimat mint múlt héten. Kiss dolgok még is ezek nem engednek bele olvadni az ugyan olyan szürke napokba.

A rock zene pedig a menedékem lett ahol elmenekülhetek egy másik világba ahol az embereknek nem az az első vágya hogy a másikat tönkre tegyék. A zene is segített kiszakadnom és mássá válnom mint a körülöttem lévő nyüzsgő emberek. 

I'm different!!!

Ezért imádom Torit és a srácokat ugyan ez az elméletük van nekik is hogy másak akarnak lenni mint az egy arcú emberek.

Hisz csak nézzünk a srácokra Mike minden héten változó haja kitűnik az emberek közül. Luke és a piercingje mutassa hogy ha nem tetszik neki valami lázad viszont a kék tenger színű szemei a nyugodtságot nyújtják. 

Calum a szakadt ruháival jelzi hogy ne vegyék egy kalap alá a többi emberrel.

És Ashton amikor először megpillantottam megfogott a jelenléte a bandána a haján a dzseki ami valamelyik bandás trikóját takarja éppen és a bakancsa. Mindig is oda voltam azokért a pasikért akiken bakancs van a lábukon. A 

hosszú göndör haja hasonlít az én kis korombeli hajamra. :D Az ujjain érezni a dob ütők kikezdték az ujjperceit. A többi fiúnak pedig a gitárnak a húrjai.

Nekik is a zene egy fajta menekülő mellény amikor zenélnek akkor érzik igazán jól magukat és szabadnak. Szabadság igen ez az a szó amiért harcolunk hogy ne ugyan olyanok legyünk mint mások hanem kihívóak és másak.