Disappointed in you!!!

Csalódtam benned!!!

Éjjel nem kellett felkelnem a rémálmok miatt ami nyugtató érzés volt.
Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.
Reggel első gondolatom ő volt és a tegnapi napról az emlékek. A mosolyomat nem tudta semmi se letörölni az arcomról még az se hogy amikor lementem Tori már falta magába az én reggelimet.
Leültem mellé és ami előttem volt elkezdtem enni közben dúdoltam és vigyorogtam mint egy majom.
-Katelin lázas lehet? -mutatott rám Tori.
-Miután haza jött tegnap ilyen. Szerintem köze van az ügyhöz egy bizonyos srácnak. -viccelődött anya ilyenkor már ledobtam volna a hisztit de most bele trafált és Tori tudta is miről lehet szó.
-Köszönjük a reggelit nagyon finom volt. -beszélt helyettem Tori mert én egészen máshol voltam majd megragadta a kezemet és vitt ki az ajtón.
-Mond már. -állított le az utca közepén sürgetően Tori.
Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem neki mesélni mi történt tegnap suli után.
-Uram isten.- sikított Tori miután befejeztem és csak sikított sikított mint egy elme beteg... kezdtem cikinek érezni így a kezemmel betapasztottam a száját. -Jaj annyira örülök. -tapsikolt magának mire csak nevettem már az egészen.
-Nem kérdezte meg hogy járunk meg semmi szóval nem akarom még ezt a boldogságot elsietni. -mosolyogtam de ő csak leintett.
-Gyere meglássuk mit mondanak majd a fiúk. -húzott be a suliba majd fel az osztályba.
-Sziasztok. -szorongattak meg a srácok minket.
Na szóval újra kezdtem a mesélést a végén Tori ugyan úgy viselkedett mintha most hallotta volna először.
A srácok próbáltak kívülről nagyon örülni a boldogságomnak de láttam rajtuk hogy valamit nem mondanak el nekem és ez idegesített mert ha rá kérdezek úgy is letagadják.
-Tori láttom rajtuk hogy valamit nem árulnak el. -húztam el a barátnőmet a szünet után.
-Ugyan már csak paranoiás vagy.- intett le.
Az utolsó órának is vége lett de a srácok még kitaláltak valamit így inkább úgy döntöttem kint megvárom őket Ashel.
-Szia.- mosolygott rám amitől egekbe szökött az adrenalin szintem.
-Szia.- öleltem át a nyakát.
Elkezdtünk beszélni kis semmiségekről de azokkal is megnevetett. Olyan fura érzés nem rég óta ismerem még is amikor vele vagyok mindig meg tud nevettetni és bármiről merünk beszélni egymásnak.
Épp egymáson nevettünk ciki dolgokat mondtunk el magunkról amikor egy csaj ment oda Ashhez és hosszasan szájon csókolta. (???) Van barátnője én meg nem is tudok róla????

Liz Cramer

Miután elváltak egymástól Ash zavarodott és szegyellő pillantással nézett rám.
-Ő itt Elizabeth Cramer. -mutatott a csajra . Ő pedig Leah Ross. -mutatott végül rám.
-Szia szólíts csak Liznek. -nyújtott mosolyogva kezet mire megráztam de még mindig nem tudtam mit mondani,
Megalázottnak,csalódottnak, dühösnek, és szomorúnak éreztem magamat.
Gyönyörű mosolygós lány volt és intelligens. Hogy hihettem hogy pont neki nincs barátnője? De akkor még is mi a büdös francért nem említette nekem?
Liz elkezdett beszélni a barátjához én meg csak álltam ott majd halottam hogy nyitódik mögöttem jóval az iskola kapuja.

Mivel már csak arra nem volt szükségem hogy meghalljam a fiúk hozzászólásait az egészhez így mondtam egy gyors búcsúzót.
Éreztem hogy könnycseppekkel megtelik a szemem és mindenki engem nézz de én gyorsabban kezdtem el szedni a lábamat míg végül futni kezdtem.
-Leah. Várj már. -halottam Luke ideges hangját de nem vártam meg csak mentem gyorsan tovább.
-Leah a francba is autó. -kiabált Luke de mielőtt oldalra nézhettem volna éreztem hogy elhasalok az úton.
Luke lökött el az autó elől és nézett a szemembe. Nem dühös volt hanem szomorú.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá de mielőtt a többiek oda jöhettek volna hozzánk felálltam és elkezdtem hazáig futni
Egész úton nem néztem  hátra csak futottam könnyes szemekkel amiből mindjárt zokogás lesz.
A házba felérve nem köszöntem csak futottam be a szobámba és magamra csaptam az ajtót és a falnak dőlve kezdtem el zokogni.
Halottam ahogy anya beszél valakivel és mondja hogy fent vagyok és nem tudja mi bajom. Leakartam szólni hogy ne engedjen fel hozzám senkit csak nem volt erőm a sírás elnyelte a hangomat.
-Leah. -ölelt rögtön a karjaiba Luke. -Gyere. -segített és az ágyra ültetett.
Én csak szorosan átöleltem a derekát és a mellkasába fúrva a fejemet sírtam.
-Ne haragudj. -ismételte magát és szorosan ölelt. Nem értettem hogy miért magát hibáztassa.
-Miért haragudnék? -néztem rá szipogva.
-Hogy nem szóltam róla. Csak miután megismert téged Ash már nem beszélt róla a csajjal se beszélt. És azt hittük hogy kiszeretett belőle mert annyira más volt amióta megismert és az a Liz csak játszik vele. -hajtotta le a fejét. Igen legszívesebben leordítottam volna de erőm kedvem se volt hozzá és fájt ha arra gondolok hogy Asht csak kihasználja,
-Leah haragszol? -emelte fel a fejem hogy ránézzek.
Megráztam a fejemet. -Nem.
-Soha többet nem futok utánatok. -jött be majd össze esve Tori és ledőlt a mellém az ágyra. -Kérlek szivi ne sírj miatta -ölelt magához Tori.
-Te is tudtál róla? -kérdeztem mire bólintott egyet. -Még is mikor tudtad meg és nem szóltál nekem? -húztam fel már az agyamat.
-Ma tudtam meg amikor mondtad hogy valamit titkolnak a srácok megkérdeztem és elmondták. De mielőtt szólhattunk volna megtörtént. -szomorodott el.
-Jó tök mindegy. Örülök ha boldog. -mondtam szimulálva de legszívesebben akkorát belerúgnék a csaj seggébe hogy esze ágába se legyen vissza jönni Ashoz.
-Fagyit? -hozott be Mike és Cal egy csomó fagyis dobozt mire megcsillant a szemem és tudtam hova tegyem a bánatomat.

Oh yeah...

-Oreos az enyém. -nyúlta le Tori az Oreos dobozt.
-Köszönöm skacok. Imádlak titeket. -néztem hálásan körbe hogy próbálnak felvidítani ami sikerült is.
-Neked pedig külön köszönet hogy megmentetted az életemet szőke lovagom. -nyomtam egy cuppanós puszit Luke arcára.
Amikor teljesen lenyugodtam mondtam nekik hogy nyugodtan menjenek haza megleszek.

Ma reggel még jól meg voltunk
Most olyan érzésem van, mintha álmodnék
Megpróbálod elmondani mi történt
De nem hallok, mikor kiabálsz

Pofa be és szeress
Mert már a tiéd vagyok
Nem kellenek szavak
Időre van szükségem a karjaidban
Szerelemre van szükségem tőled, bébi
Tudod, hogy ez nem helyes
Mosolyoghattunk volna együtt
Látnod kellett volna a fényt
A szemeimben
És nekem nem kellett volna sírnom
(Oh, nem)

Ne mondd, hogy szükséged van rám
Ne ígérd, hogy megváltozol
Tudom, hogy szükséged van rám
Nem kell semmit sem mondanod

Pofa be és szeress
Mert már a tiéd vagyok
Nem kellenek szavak
Időre van szükségem a karjaidban
Szerelemre van szükségem tőled, bébi

Pofa be és szeress
Mert már a tiéd vagyok
Nem kellenek szavak
És bármennyire fáj is
Szerelemre van szükségem tőled, bébi

És hogy lehetsz
Túl vak, hogy lásd
A lányt, aki itt áll előtted
Aki mindennél jobban akar téged
Csak pofa be és szeress
Mert már a tiéd vagyok
Nem kellenek szavak
Időre van szükségem a karjaidban
Szerelemre van szükségem tőled, bébi

Csak pofa be és szeress
Mert már a tiéd vagyok
Nem kellenek szavak
És bármennyire fáj is
Szerelemre van szükségem tőled, bébi

Te Őt választottad. 

A szívem része amit Ash éltetett most darabokban van. Elhitette velem hogy van esélyem én meg voltam olyan naiv és elhittem. Liz képeit megnézve nem csoda hogy szerelmes belé. Okosnak látszik gyönyörű is és biztos egy csomó közös van bennük ami bennem esetleg nincs megtalálta Lizben.
Nem vártam a reggelt az iskolát az estét mert tudtam hogy nincs miért harcolnom. Miatta legalábbis fölösleges. 
A szívem amilyen hamar szerelembe esett olyan hamar darabokra is tört.