Night!

Night!

A homlokomról dőlt a víz az ágyneműt szorongattam mintha az adna menedéket. Rémálmok. Ismét.

Pedig egy időben elmúltak amikor megismertem Luke-ot és a többieket azt hittem végképp elmúltak de ma éjjel megint sikítoztam és segítségért kiabáltam. A szüleim már nem jöttek meg nézni hogy minden rendben van mert fölösleges. Szinte mindig más álom de mindig ugyan az a téma.

Utálom. Anya már orvoshoz is elvitt de persze hogy nem segített.

Amikor előtörnek ezek az álmok onnan kezdve egy szemhunyásnyit se bírok aludni így a másnapom nem valami energikus mint az rám vallana. Tori tudd mindenről igazából csak ő tud az álmaimról is még az orvosnak se mondtam el.

Úgy éreztem ezek sosem fognak békén hagyni mintha azt akarnák hogy meneküljek az álmok elől. 

Miután rá jöttem hiába próbálkozok alvással elvettem a poharamat a szekrényről és megittam.

Stars.

Lassan kibújtam az ágyamból és az ablakhoz sétáltam és leültem a kuckómba.

Az ég bolt tele volt apró csillagokkal amik bevilágították a szobámat. Az este nyugodt volt és csöndes. Csak én voltam és a csillagos ég ami jelentette számomra a megnyugvást a szívem normális verését a tiszta lelket.

Olyan messze voltak még is olyan közel. Messzebb mint bárki más még is ott voltak velem. Amikor Daviddel még szerettük egymást úgy igazából és kint feküdtünk a csillagos ég alatt rá mutatott egy csillagra ami a legfényesebben ragyogott és azt mondta: -Leah látod azt a csillagot?

-Igen. -válaszoltam és a csillagra fókuszáltam.

-Az a mi csillagunk. Kilométerekre van tőlünk de mi itt vagyunk egymásnak mert az a csillag mi vagyunk. -szorította meg a kezemet.

Ma este ugyan azt a csillagot láttam a sok közül halványabban csillogni de ez volt így is a legkülönlegesebb számomra mert az az enyém volt.

Az emlékekre vissza gondolva mennyi minden megváltozott. Szívemből szerettem Davidot és ő is engem. Még is elszakadtunk. Megváltozott.Mert ilyenek az emberek. Szeretik egymást elhagyják egymást de tudják hogy ha nem is ugyan az a személy aki rég de valaki vár rá és tudja hogy olyan messze lehetnek egymástól mint én és a csillagok. De még is közel mert nem tudhatod mit hozz a holnap. Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban. 

Nekem David már csak csupán szép emlék ami megtörtént és véget ért mert így lett megírva. 

Egy fiú nyitotta ki a szívemet az elmúlt napokban ami talán el is űzte a rémálmokat máig.

Nem tudom hogy mire véljem talán csalódás lesz a vége vagy szerelem vagy sírás öröm bánat.

Nem tudhatom csak hogy bele vágok és lesz ami lesz mert megteszem azt a lépcső szintet amit már rég kellett volna csak nem volt hozzá erőm.

• Vajon miért jöttek vissza Leahnak a rémálmok?