You!

You!

Oda mentünk élet untan Davidhoz meg a csapatához semmi kedven nem volt elmenni a srácoktól.

-Kikkel vagy annyit? -bökött a srácok felé.

-Barátok. -motyogtam majd még egyszer szemügyre vettem Ashtont mert kitudja mikor látom újra ha egyáltalán látom még. Ez a gondolat fájt de arra gondoltam úgy sem ismerem.

-Ugyan már azok nem barátok csak kis senkik akik azt hiszik ide jönnek és minden az övékké lesz.- mondta David tele undorral amire vér szökött a fejembe és feldühödtem és neki estem.

-Hogy beszélhetsz így róluk nem is ismered őket! Attól még hogy nem csak te lettél az iskola nagy menője nem kellene le senkizned őket mert igen is valakik akár csak mink. Emberek. Szóval vegyél vissza az arcodból. -kiabáltam le amikor megláttam Torin elégedett vigyor ült.

 -Ugyan már Leah te is csak egy napja ismered őket és már is mellettük állsz? Sőt az egyik az ide se jár. És én vagyok a pasid még is azzal -mutatott Luke-ra - járkálsz ki smárolni. -mondta gúnyolva az utolsó szót.

-Egy napja ismerem őket de sokkal normálisabbak mint te vagy a barátaid. Na csá. És ne próbálj meg még egyszer így beszélni róluk. -ordítottam rá majd elindultam be a suliba de vissza fordultam felé: -Ja és ezennel ki vagy dobva. - dobtam neki egy puszit mire Tori kuncogva mellém futott és bementünk a suliba az utolsó órát túl élni.

-Hé Leah várj már. Mi volt ez kint? -fogta meg a kezemet Luke.

-Szerintem elég hangosak voltunk. -kacsintottam rá.

-Kösz hogy kiálltál mellettünk. -mondta Mike. -Nem mint ha mi nem tudnánk csak az se tudjuk mi volt az egész. -mosolygott. 

-Semmiség. Utálom azt a köcsögöt. -majd elköszöntem tőlük és bementem az osztályba Luke nyomon követett és folyton duruzsolt.

Luke ült mellém megint amikor Torinak kellett volna így intéztem felé egy kérdő pillantást.

-Megengedte. -mosolygott majd csak vállat vontam.

-Amúgy ugye nem hiszi hogy szeretem Davidot? -csúszott ki a számon már megint olyan amit nem akartam volna pont Lukeal megosztani.

-Ash? -nézett rám mire bólintottam de ő csak felnevetett.

-Mindenki hallotta hogy elküldted a sunyiba. És nem hiszi nyugi van szeme. -lökött meg játékosan mire fellélegeztem.

Az órából már 15 perc biztos elment de arra lettem figyelmes hogy Luke engem vizsgál és közben mosolyog. 

-Mi van? -néztem rá értetetlenül.

-Mi volna? -kérdezett vissza.

-Én is ezt kérdezem? Miért vizsgálsz? -húztam össze a szememet.

-Jah, semmi csak... -kezdte el de nem fejezte be.

-Csak? -löktem meg kicsit erősebben mint gondoltam és majdnem leesett a székről. :D

-Hülye vagy? Lelöksz? Vagy csak megint lógni akarsz egy smárolós dumával? De legközelebb be is váltom. -kuncogott Luke.

-Leah itt vagy? -integetett előttem Luke. 

-Fogom még látni? - kérdeztem magamtól ami hangosra sikerült mivel Luke felébresztett a világomból. -Az ördögbe is Luke ezt már fejezd be mindent olyant ki mondok amit nem akarok.-pirosodott be az arcom a dühtől.

-Szerintem még fogod látni. -kacsintott felém. A hárpiás fejemből kicsit vissza vettem főleg amikor megláttam Dav arcát aki undorodva nézz minket.

-Mi van már belém is belém szerettél? Vagy csak nem tudod merre kell  nézni? Mert ha nem segítek.

Fordulj meg és aha ott a tábla. -mutatott Luke a tábla felé. 

David olyan fejet vágott mint aki nem hiszi el hogy neki beszóltak volna. 

-Barom. -sziszegte Luke felé.

-Aki mondja. -vetetett be egy csábos mosolyt Luke majd Dav előre is fordult.

Amikor az órának vége volt és mi mentünk ki a folyosóra megbotlottam pont Cal előtt és előtte estem el mintha meg akarnám csókolni a lábát.

Luke hisztérikus nevetésbe tört ki.

-Mi van? Nem estem el csak a talajnak szüksége volt egy ölelésre. -öltöttem ki a nyelvemet mire a többiek is fel nevettek és elindultunk haza.

Nagyban lökdöstük egymást az úton amikor Luke megfogta a kezemet és lemaradtunk a többiektől akik észre se vettek minket.

-Mi az? -nevettem el magamat Luke-on.

-Nem kell aggódnom David miatt? -nézett rám komolyan.

-Mikor lettél te védőangyal és nem seggfej? -nevettem fel mire bedurcizott és elkezdett kergetni.

-Még a mai is elmaradt és most megint végig sértettél. -kezdett el kergetni és mikor megfordultam hirtelen éreztem a mancsait a derekamon.

-Hé engedj el. -sikítottam mert csikizett ahogy fogott.

-Valaki tényleg nagyon csikis. -nevetett Luke.

-Hemmings. -kiáltottam fel. -Lucas.

Amint kimondtam a másik nevet hogy Lukas letett és végig mért.

-Utálja ha így hívják. -nevetett Cal amikor Luke dühös arcra váltott.

-Lukas Robert Hemmings. Megtaláltam azt a bizonyos zavarási pontodat? -nevettem fel.

-Honnan tudod a középső nevemet? -húzta össze a szemét.

-Vannak barátaid akik az én barátaim is érted. -nevettem.

-Na jó úgy látom a csikizésnél keményebb büntetés kell mert most te kezded kihúzni a gyufát cica. -vigyorgott Luke.

-Megijedtem. -játszottam meg magamat.

Nem sokára mindenki letért mi még Torival együtt mentünk mert szemben lakunk egymással.

Mosolyogva mentem be a konyhába ahol hamar beszámolót kértek én meg nem voltam rest mesélni a fiúkról. Elmondtam hogy szakítottam Daviddal amire anya arca felragyogott.

-Jól tetted kincsem nem érte meg az egész hülye egyezséget. -mosolygott anya mire bólintottam.

Még sokat beszélgettünk majd felmentem kicsit tanulni és emlékeimbe vissza jött Ash mosolygós arca.

Alig ismerem sőt kicsit se azon kívül hogy beszéltünk egy két sort rossz volt hogy nem tudom mikor láthatom újra ha egyáltalán fogom még valaha.

Remélem Luke-nak igaza lesz és nem sokáig kell várnom. 

• Vajon fognak még találkozni vagy ennyi volt?