Nevjork or Nyújork?

Nevjork or Nyújork?

Megindultam újra és mosolyogva integettem az embereknek akik általában meg is ismertek, pedig milyen régen volt. De hiába ha az ember valakit megismer, megszeret azt nehezen felejti el.
Régi ovim udvara előtt álltam már és néztem a sok hintát és homokozó kisgyereket akikre még az egész élet vár. Emlékszem amikor kisírt szemekkel léptem be első nap és hogy mennyire féltem az oviban maradni. Nem mondanám hogy az hiányzik hogy ne csináljak semmit inkább az hiányzik hogy úgy tehessek bármit hogy abba mások ne szóljanak bele. Hisz kit érdekel a véleményük de belül még is egy falat épít. A gondtalan nevetések az hogy mindent rózsaszínre festek közben utálom azt a színt, a sok fogócska amikről az élet folyamatosan leszoktat hisz felnövünk... de hé ki mondta hogy ennyire hamar fel akarok? Senki. Senki nem kérdezett engem még is megtörtént mert
ez az élet rendje. Szerettem ovis lenni a sok alvásos délutánokat a sok gyerek kacajt és a sok sok baleset amitől mindig annyira sírtam hogy mindenki azt hitte hogy sosem fogom abba hagyni.
Drága alapsuli... megtanítottál hogy az igaz barátokért harcolni kell olykor... Hisz Torival mennyire utáltuk egymást... mindig lázítottuk egymás ellen az embereket hogy ne szeressék éppen Torit vagy engem és talán ez hozott össze minket a mai napig hogy ennyire imádjuk egymást.
Sokat kellett azért már csak harcolnunk hogy az nélkül elmenjünk egymás mellett hogy ne sziszegnénk oda egy csúnya jelzőt. Most pedig? A legbizalmasabb emberek vagyunk egymásnak akibe feltétel nélkül megbízunk.
Emlékszem arra a napra amikor egyik sráccal a NY helyesírásán veszekedtünk.
-Leah az Nevjork. -durcizott be Dav amikor nem adtam neki már igazat legalább 10 perce
-Az Nyújork te buta. -öltöttem ki rá a nyelvemet majd felnevettem amitől még jobban bepipult.
-Gyerekek min veszekedtek? -mosolygott ránk a tanárnő.
Dav kiment a táblához és leírta a két gondolatot hogy a szerintünk hogy van helyesen mire a tanárnő jókedvűen felkacagott.
-Nem gyerekek egyik se helyes. Leah kiejtésben jó helyen van de David pedig helyesírásban van közelebb. -mosolygott majd felírta helyesen.
-Áááá -ámultunk el Daviddel majd egész órán kuncogtunk.

Elsétáltam abba a parkba ahol első csókomat kaptam és akkor még azt hittem annál jobbat életemben nem fogok kapni még egyszer. Ez pontosan a születésnapomkor foszlott szét amikor Ash édes puha ajkát megéreztem. Vissza gondolva az első csókom simán csak egy szájra puszinak is nevezhető és érzelem mentes is volt. Ashtonné viszont nem. Tele volt vággyal szenvedéllyel és szerelemmel ezért olyan nehéz elhinni hogy neki ez semmit se jelentett volna. Bárcsak egy félre értés lenne az egész és újra a védelmező karjaiban lehetnék és édes ajkán csüngenék. Hiányzik de rohadtul hiányzik.
Ha messzire is sodor tőled az élet,
ha soha többé nem láthatlak már,
ha nem érinthetem két kezed,
nem csókolhatom a szád,
akkor is tudnod kell : hiányzol és szeretlek de nagyon!!!
Mivel ma már nem volna ajánlatos fürdés nélkül lefeküdnöm úgy döntöttem hogy elmegyek a nagyszüleimhez és ott alszok ma, holnap pedig már haza megyek.

Alone :)

Leültem a parkba egy kicsit gondolkozni és az emlékeket vissza hozni és a mellettem lévő helyre néztem ahol általában mindig ültek.
Nem mondom hogy nem szeretek egyedül lenni de sosem voltam az aki sokáig egyedül bír maradni és a gondolataiba merülve. Nem szeretek sokat gondolkozni hogy mi lesz mi volt és hogy mit tegyek. Hiába tervezem meg a dolgokat úgy sem az szerint fog történni semmi hisz nem én irányítom, amúgy is a spontán dolgok amik csak úgy jönnek sokkal jobbak mert váratlanul csapnak le ránk.
Bekapcsoltam a telómat és megráztam a fejem hogy biztos hallucinálok amikor 35 hívás 20-Ash 10-Tori 5-Luke ,Sms pedig 8-Luke 10-Ash 7-Tori. Le is zártam a telefont nem akartam látni mit írtak nem akartam velük foglalkozni.
Elindultam a nagyszüleim házához majd mosolyogva bekopogtam.
-Szia kincsem. -ölelt meg rögtön nagyi amit viszonoztam. -Mi járatban? -mosolygott majd bementünk.
Köszöntem papinak is és leültünk a fotelra majd elkezdtem mesélni de Ashtont kihagytam csak hogy vissza akartam térni ide ,nagy vonalakban meséltem.
-Ugye maradsz estére?! -mosolygott nagyi és elém rakta az imádott kedvenceimet. Imádtam itt lenni a nyugodt családi légkör mindig boldogsággal töltött el.
-Ha szabad. -mosolyogtam mire hevesen bólogatott és ment is megcsinálni a szobámat.
-Na mesélj csak arról a fiúcskáról. -mosolygott papa.
-Jaj papi. -hajtottam le a fejemet majd róla is elkezdtem beszélni amibe nagyi is csatlakozott.
Miután lefürödtem vissza mentem a nappaliba nagyi pedig egy albummal jött vissza és tudtam hogy már mi következik. Kis koromban is amikor itt voltam mindig mesélt valamit miközben én sütijeit ettem és jókat kacagtam. Most is ugyan így volt. Úgy éreztem magamat mint ha újra 9 éves lennék és apa és anya kis korát vagy éppen kapcsolatuk kezdetét hallgattam ami nagyon vicces volt. Jól jön ez mivel ezzel simán felvághatok nekik majd. Muhaha.
A közös képek és mesélések után úgy döntöttem bedobom a szunyát így elköszöntem tőlük és mentem lefeküdni.
Jól esett kényelmes ágyban feküdni és tisztán így hamar az álmok világában voltam.
Holnap ha minden igaz már haza megyek. Haza. Már nem ez az én otthonom hanem Sydney. :)♥