Back to the past!!!

Back to the past!!!

/Ashton szemszöge/

-Menjünk el Torihoz vele biztos beszélt. -biccentett Cal mire mind megeredtünk Torihoz.
Néhány percnyi séta után már ott is voltunk és sietősen bekopogtam remélve, hogy otthon lesz.
Mikor  kinyitotta sikeresen majdnem ránk is csukta de sikerült a lábamat becsúsztatnom így nem tudta ránk csapni.
-Tori. -kiáltottam utána amikor dühöngve a szobája felé vette az irányt de aztán vissza fordult és felém közeledett.
-Utállak. Miattad ment el Leah tele fájdalommal.  Miért csináltad ezt vele? Ő tényleg szeret de te meg csak az érzéseivel játszottál. Hogy lehetsz ilyen szemét disznó? -elkezdte ütni apró kezével a mellkasomat és ordítozott rám.
-Tori hallgass meg kérlek. -vettem el a kezét és megpróbáltam,hogy figyeljen rám. -Nem játszottam vele. Őszintén szeretem Leaht. Valami tévedés lehet az egész amit kifogok deríteni. -néztem a szemébe hogy higgyen nekem.
-Amíg nem jön vissza Leah és nem bizonyítod be hogy ez tényleg tévedés addig én leszek kettőtök megrontója mert senki még te se fogsz a szívével játszani. Remélem érthető voltam. - nézett rám dühösen ami érhető is volt de nem estek jól a szavai. Nagyon nem.

/Leah szemszöge/ 
Megérkeztem. Olyan érzés mintha a múltba jöttem volna vissza mindent újra élni és átérezni ami egykor kedves volt nekem.
Ashtont teljesen kizártam magamból nem engedtem hogy még nagyobb fájdalmat okozzon.
Egy kisebb táskával csak jöttem a kedvenc bakancsomba és egy napszemüveggel érkeztem a napos kisvárosomba ami már kivirágoztatta a szívemet hogy úja itt lehetek.
Az emberek nem változtak ugyan olyan jó ízűen beszélgettek nevettek mint ahogyan emlékeztem rá. A város tiszta, csendes és még is modern látszatát fent tartotta.
Nem voltak olyan sűrűn egymásra építve a házak mint Sydneyben és nem voltak olyan magasak se hogy a nap sugarait nem lehetne látni tőlük.
Öröm volt újra itt lenni. Ott ahol felnőttem. Ahol rengeteg mindent megtanultam. Ahol a világ legjobb barátnőjét megkaptam, Torit.
Első utam a régi házunk volt, gondoltam hogy üres lesz mint már ahogy említettem itt az emberek nyüzsögnek és mindig máshol laknak a változatosság kedvéért. És pont ezért nem is olyan drágák a házak nem mint Sydneyben amikor megláttam az óriási számot a hátunk  árát azt hittem hallucinálok.
Az ajtó várhatóan zárva volt de elég jól ismertem ennek a háznak a kis zugait amibe most sem csalódtam. Egyik ablakot simán felehetett nyitni kintről is és elég nagyra nyílt hogy beférjek rajta,csak épp az érkezés nem volt fényes amikor hangos koppanással földre estem.
A házban alapvetően világos volt mindig de mivel már sötétedett már bent sem volt olyan nagy a fény.
A nagy nappaliban voltam és mivel senki se  fizet már a házért se víz se villany nem volt. Érdekes este lesz.
Felmentem a "szobámba" és körbe néztem. Az emlékek csak úgy özönlöttek végig az agyamon és mosolyt csaltak az arcomra. Emlékszem amikor legjobb barátommal Chrisszel próbáltuk megpengetni a húrokat és sikeresen neki el is szakadt az egyik. Amikor Torival őrületbe kergettük a szüleinket ,hogy igenis létezik a kakimanó.  Amikor szinte pucéran beleszaladtunk a rózsatövisek közé és egy hétig sírtunk miatta. Rengeteg dolog történt ebben a szobában ebben a lakásban ebben a városban.
Mivel úgy döntöttem kb 3 napot töltök el ebben a városban úgy döntöttem ma már nem megyek sehova. A szobámban csak egy régi ágy értetlenkedett amit nem vittünk magunkkal de most tökéletesen jött.
Ráfeküdtem és az ablakomon néztem a lassan sötétedő eget és néztem ahogy megjelenek a csillagok a tiszta égbolton. Mint kiskoromban is most is rabul ejtett.
Amikor lehunytam a szememet Ash édes mosolyával finom émelyítő illatával és igéző szemivel ringattam magamat álomba. Ha ő nem is szeret annyira engem mint én őt nekem attól még ő jelenti a megnyugvást. Éreztem ahogyan egy könnycsepp végig szántja az arcomat majd az álmok világába kerülök.