Rosszcsontok!!!

Rosszcsontok!!!

Reggel... /Suliban/

-Szia.-szorongattam Tori nyakát ami nem szokásom inkább az övé.

-Minden rendben szivi? -kuncog. -Felcsinált talán Ash? -vigyorgott persze nem gondolta komolyan de most bele trafált.

Az arcomat nézve fel ismerte az igazságot kikerekedett szemekkel felsikított.

-Komolyan és te el se akartad mondani? -sikított mire rátapasztottam a kezemet a szájára. -Mindent mesélj el. Milyen volt durván bánt veled hogy érzed most magad nagyon véreztél utána? -hadarta a kérdéseit úgy hogy mindenki hallotta aki elhaladt mellettünk én meg olyan fejet vágtam aki fogalma sincs miről beszél ez a csaj.

-Befognád végre? Mindenki hallja. És nem akarok téma lenni. -morogtam rá majd egy hang szakított félbe.

-Milyen témában nem akarsz benne lenni? -kérdezte mögöttem Luke. Már csak ez kellett.

-Leaht felcsinálták.- visított Tori de én már csak a szekrény sorba vágtam a fejemet. Hogy lehet ennyire duma gép?

-Ashton? -kerekedett el a szeme.

-Nem majd az amerikai elnök. -mordultam Luke-ra aki felemelte a kezeit.-Le lehet rólam szállni. -fenyegetőztem.

-Az kizárt amíg el nem mesélsz mindent. -ragadta meg a csuklómat Tori.

-Hallgatlak. -mondta mikor megbizonyosodott arról hogy senki sincs a wc-ben.

Reménytelenül sóhajtottam majd nagy vonalakban meséltem. 

-Annyira örülök nektek. -vigyorgott.- Olyan jó érzés... -kezdett el mondani valamit de megbánta mert a szájára csapott. Először nem esett le de amikor megvilágosodtam én voltam a legdühösebb ember a világon.

-Lefektettek és te el se mondtad? -kiabáltam rá mire össze húzta a nyakát. -És még én vagyok a rossz. Amikor azt hiszi az ember hogy mindent tud a másikról hát nagyot téved. -a végét már halkabban mondtam. 

-Leah ne haragudj csak olyan gyorsan történt és féltem hogy lenézel. -hajtotta le a fejét.

-Még jobb még csak nem is ismer. Komolyan mikor néztelek le? Lenéztelek is valaha?-kiabáltam ismét mert nagyon felidegesített azzal amit mondott. 

-Nem.  Ne haragudj csak nem álltam készen arra hogy elmondjam. -törölt le egy könnycseppet. Megsajnáltam. Persze, megint én érzem magamat rossznak.

-Legalább normális alakkal? Ismerem? -nyeltem le haragosságomat. Csak bólintott.

Ez valamelyik sráccal feküdt le. :o 

-Melyikkel? -néztem rá láttam hogy meglepődött hogy ennyire hamar rájöttem.

-Izé Mike. -nevetett kínosan. -Ne haragudj. -nézett rám boci szemekkel és közelebb jött.

Sóhajtottam egyet majd megráztam a fejemet. 

-Megbocsájtok ha elmesélsz mindent. -mosolyogtam majd magamhoz öleltem aki majd megfojtott.

-Az egész 1 hete történt amikor ... -és elkezdte mesélni mi történt. Az intim pillanatoknál kikapcsoltam mert velem ellentétben szinte mindent elmondott.

-Nem akartok jönni vigyázni Luke unokatesóira? -kérdeztem amikor összegyűlt a kis csapatunk.

A srácoknak elkerekedtek a szemeik és hevesen nemlegesen rázták a fejüket.

-Ennyire rosszak? -nevettem Luke-ra nézve.

-Majd megtapasztalod. -vigyorgott Cal.

-Sok szerencsét kicsim.- mosolygott Ash majd lelépett a srácokkal Tori meg még jött velünk.

-Nem. Tanulnom kell. Vagyis javítanom. -mondta Tori amikor már tudta mit akarok kérdezni.

-Te meg a javítás. -nevetett Luke mire kapott egy zsibbasztót.

-Remélem nem tépik ki a hajszálaidat. -röhögött Tori amikor megölelt.

-Ha még csak annyival úszná meg. -jegyezte meg halkan Luke.

-Luke komolyan kezdek megijedni. Biztos hogy gyerekekhez viszel és nem kannibálokhoz? - néztem fel rá mire felnevetett és magához húzott.

-Még szükségem van rád. -mosolygott majd már az utcájukba tértünk be.

-Lucas. -futott hozzá a két unokatesója. Első pont: Lucas.

-Luke vagyok. -nézett rájuk műmosollyal. 

-Köszönöm gyerekek. -hálálkodott Luke anyukája majd elment vagy inkább elmenekült?

-Imádom őket de frászt kapok amikor idegesítenek. -bökött a két gyerkőc felé.

-Szia én Amy vagyok én pedig Rudolf. -mutatkoztak be  még kis pöszén beszéltek de ettől csak még édesebbek voltak. Miért menekülnek tőlük?

-Látom már megszeretted őket.- vigyorgott Luke.

-Én Leah vagyok és ma sokat fogunk  játszani. Mit szóltok hozzá? -mosolyogtam majd elkezdtem csikizni őket mire ők nevetve rohantak el előlem.

-Hogy csinálod?- nézett rám Luke aki velem ellentétben már kócos és egy almalötty volt.

-Gondolj vissza amikor te gyerek  voltál hogy te mit szerettél ha csinálnak veled hát tégy úgy. -mosolyogtam majd ide hívtam hozzánk őket.

-Luke bácsi bepisilek. -nevetett Rudolf mire Luke elfintorodott én pedig csak hahotáztam rajta.

-Leah kérlek. -nézett rám kutya szemekkel Luke, szinte bele mászott az arcomba.

-Én átveszem Amyt te pedig segíts neki. -vigyorogtam majd átvettem öléből a kis Amyt. Szöszke☺.

-Szabad? -kopogtam be a fürdőbe és pillanatok alatt helyet cserélt velem Luke.

...

-Rudolf add oda a pizzámat. -futott Luke a kiskölyök után aki elvitte magával az egész pizza szeletet.

-Nem. -nevetett és hirtelen megállt és úgy ahogy volt Luke gatyájába kente a pizzát.

Amy és én kuncogtunk de amikor Luke ránk nézett úgy csináltunk mintha csak játszanánk és nem láttunk volna semmit.

-Te ki nevetsz? -nézett rám komolyan Luke. Nem bírta megszólalni mert akkor kitört volna belőlem a nevetés így csak mosolyogva ráztam a fejemet hogy nem.

-Most is mosolyogsz. Hallottalak. -mutatott rám.

-Én... én nem nevettem. -kuncogtam majd nem bírtam tovább kitört belőlem a hangos kacaj mire elmosolyodott és felém közeledett.

-Nincs kedved megkóstolni? -mutatott a gatyájára majd amikor oda ért hozzám elkezdett csikizni én pedig hátra hasaltam a kanapén és sírtam a nevetéstől.

-Lucas kér..lek fejezd be. -próbáltam levenni rólam a kezeit de fizikai képtelenség volt.

Hirtelen a két csöppség ráugrott Luke hátára és kényszerítették hogy fejezze be. Amy a barbie babákkal ütögette és kiabálta: Barbie lázadás ,Rudolf pedig taknyos zsepiket dobált hozzá végül valami undit a fejére öntött.

-Hihetetlen hogy unokatestvéreim ellenem vannak. -háborgott Luke mellettem és próbálta törülközővel eltüntetni a trutyit a fejéről.

...
-Te vagy a világ legjobb unokatestvére. -mosolygott Amy Luke-ra aki felkapta magához. 

-Na látod. -böktem meg az oldalát Luke-nak.

-Nem fogom többet hallani az már biztos. -nevetett majd közénk ült Rudy.

Nem sokára jött értük az anyukájuk de előtte még jól megszorongattak.

-Remélem még találkozunk. -mosolyogtak mire adtam nekik puszit majd elmentek.

-Köszönöm .-dőltünk le a kanapéra.

-Én is. -mosolyogtam majd végig néztem rajta és felnevettem.

-Ahh ez semmi ahhoz képest amit egyszer tettek velünk. -nevetett Luke.

-Nem ördögök csak kölykök. -mosolyogtam. Luke még átöltözött utána elmentünk sétálni majd végül haza kísért.