Wherever you are!!!

Bárhol is vagy!!!

/Ashton szemszöge/

Whatever!!!♥

Már két átkozott napja hogy elment Leah és nem tudok róla semmit de legalább már Tori hisz nekem.

Hihetetlenül hiányzik és az a tudat hogy még csak azt se tudom hogy jól-e van megőrjít. Egyikünk hívására se sms-re nem válaszol így ők is a körmüket rágják nap mint nap.

Minden nap a suli előtt várok hát ha meglátom a srácokkal kijönni de amikor rádöbbenek hogy nem a szívem újra és újra össze törik a reménytelenségtől. A házukhoz is mindig elmegyek hát ha csak túl jól kerül és nem mondják el nekem de ott sincs. Attól félek hogy véglegesen el ment úgy hogy én hiába várok rá.

-Ma se? -néztem Torira aki szomorúan megrázta a fejét.

-Annyira hiányzik.-dőlt a fának majd leguggolt. 

-Legalább valami jelet adna hogy él. -nézte meg újra a telóját Luke.

Bárhol is vagy kicsim én várni fogok rád! 

/Leah szemszöge/

Reggel korán keltem a nap ragyogó sugarai nem hagytak tovább aludni és késztettek hogy keljek fel.

Felvettem a fekete rövid gatyát és egy bandás pólót majd összepakoltam a cuccaimat és kimentem a nappaliba.

-Jó reggelt bogaram.- ölelt meg nagyi majd elém tette a reggelit. -Nem sokára indulni szeretnél vissza? -mosolygott rám mire bólintottam egyet. -Nagyon örülök hogy eljöttél de legközelebb már azt szeretném ha azzal a szerencsés fiúcskával jönnél vissza hogy mi is megismerhessük. Hidd el minden helyre fog jönni. -simogatta meg a kezemet majd szemügyre vettem a kezeinket. Ő ujjai már ráncosak voltak míg az enyém puhák és "újak".

-Az élet apró örömeit nem mindig vesszük észre: rejtőzhetnek mosolyokban, ölelésekben, gesztusokban... De mikor felismerjük ezeket a pillanatokat, akkor jövünk rá, hogy mennyire szép is az élet. És ha neked az a fiú adja meg ezeket az apró örömöket a szíved fogja tudni és helyes irányba vezet majd. -fűzte még hozzá majd könnyes szemekkel megöleltem apró öreg fáradt testét amiből annyi szeretet árad.

-Köszönök mindent nagyi. -adtam neki egy puszit. 

Papitól is mikor sikerült búcsút vennem integetve a megálló felé vettem az irányt és felszálltam a legközelebbi buszra amivel pont be is érek az első órámra.

Sikeresen haza értem és a szüleim gondoskodó karjaiban végeztem. Elmesélték hogy minden nap itt járt Ash és rólam kérdezgetett és nagyon aggódik értem és tényleg tiszta szívből szeret engem. 

Megnyugtatott a tudat hogy szeret és rám van szüksége a boldogsághoz.

Elindultam mosolyogva suliba majd már Tori háta mögött is voltam.

-Uram isten Leah.-fojtott meg az ölelésében. -Kinyírlak ha még egyszer így lelépsz és nem reagálsz semmire. Világos voltam? -nevetett de ugyanúgy nyomta ki a belőlem a levegőt.

-Tori megfulladok. -köhögtem mire felnevetett és elengedett de új erős kezek vettek körül mivel rögtön a fiúk karjaiban végeztem.

-Soha többet nem csinálsz ilyet értetted? -nézett a szemembe komolyan Luke mire őt utánozva bólintottam.

-Ami pedig Asht jelenti megbocsájtasz annak a seggnek mert az ahogy megőrjített elviselhetetlen volt. A szerelme már túl sok volt nekem. És ami a képet jelenti tényleg nem ő volt. -fordult hozzám Tori.

-Hanem? -néztem rá felvont szemöldökkel.

-Harry. Azt hitte hogy te vagy a képeken más hajjal és csak örömet akart okozni a bátyjának mivel ő azt a másik csajt nem ismerte így össze kevert vele. -mikor végig mondta a szívem szárnyakra kelt és ezt a kis Harryt agyon szorongatnám mivel ennyire egy édes kölök de másrészről magamat érzem a legidiótább embernek a világon hogy tényleg a semmiért kellett szenvednie Ashnak míg én nem voltam itthon.

-Mike légyszi szerezz már nekem is egy idiot felsőt mert már ez fáj hogy milyen hülye vagyok. -csóváltam meg a fejem mire felnevetett.

-Nem biztos hogy kibírom a napvégéig. -bújtam oda Calumhoz.

-Ashton édes puha ajkai nélkül? -gúnyolódott.

-Kipróbáltad hogy ennyire tudod? -nevettem.

-Tudod kellett neki valaki amíg te távol voltál.- röhögött.

-Hogy is lehettem ilyen hülye. -csaptam magam fejbe majd Lukeal és Torival mentünk külön órára.

...

Nem tudom miért de a lábaim remegtek az izgalomtól félelemtől? 

Örülni fog ha meglát? Kimentünk srácokkal az ajtón majd rögtön arra a helyre néztem ahol állni szokott. De nem volt ott.

-Hé sáppatt tojás ott van ni. -röhögött Luke amikor olyan fehér lettem mint a fal és az adott irányba néztem ahol megláttam Ash csillogó smaragd zöld szemeit és boldog mosolyát.Lassú de biztos léptekkel sétáltam felé de a kezem hideg volt mint a jég. Ah a kezem mellett az meleg.

-Kicsim nem tudlak elfelejteni. -hajtotta le szomorúan a fejét majd fel is emelte.

-Ajánlom is. -mosolyodtam el és egyenesen úgy ugrottam rá hogy elvesztette szegény az egyensúlyát.

Heves csókcsatába kezdtünk és bár tudtam hogy hiányoztak az ajkai de most hogy újra csak az enyémek most döbbentem rá igazán. Most tudok szabályos és lassan levegőt venni. Hogy ő velem van.

-Khm... nem szeretném ezt az üde pillanatot semmi pénzért megzavarni de kezd hányingerem lenni szóval ajánlanám hogy szobán folytassátok. -okoskodott Luke.

-Hemmings ezt még vissza kapod csak legyél szerelmes. -lökte meg Ash. 

-Olyan nincs hogy Luke Perfect Hemmings szerelmes legyen. -legyintett Luke.

Egész utat végig ökörködtük és Luke két szép véres folttal büszkélkedhetett amiért Torit csesztette. Tori csípése szerintem egyszer még valakit megöl bár sajnálnám ha pont Luke lenne az a személy.

Üres házba mentünk be mivel Ash családja nem volt otthon. 

-Végre csak ketten. -ölelt át szorosan Ash hátulról majd a nyakamat kezdte el szívni amitől felnyögtem.

-Ezt ne csináld mert itt helyben megfektetlek. -csúsztatta be a pólóm alá a kezét amitől sóhajtottam egyet.

-Mire vársz akkor? -nevettem és direkt felnyögtem hogy hergeljem. 

-Te akartad. -nevetett fel ördögien majd felkapott és az ágya felé vitt amikor benyitottak. Ebből sem lesz semmi. A kis Harry jött be szomorú arccal majd rögtön hozzám futott.

-Mi a baj? -néztem le rá mert a lábamat szorította.

-Nem akartam hogy miattam össze veszettek én csak azt akartam hogy boldog legyen Ash. -hullott le egy könnycseppje.

-Jaj nekem nehogy sírj. -mosolyogtam majd felültettem az ágyra. -Nem haragszom és igazából nem is jött rosszul. -mondtam mire kérdőn nézett rám. -Tudod rájöttem hogy mennyire szeretem a bátyádat és ő is engem. És ez fontos egy kapcsolatban hogy tudd hogy ennyire oda vagytok egymásért. -mosolyogtam majd felnéztem Ashra akin olyan széles vigyor ült a boldogságtól hogy elnevettem magamat.

Harry szorosan megölelt és a másik percben már nevetve ugrándozott a házban.

-Nagyon édes öcséd van . -néztem utána.

-De én édesebb vagyok. -csókolt meg majd ledöntött az ágyra. -De van még valaki aki még nálam is édesebb és tündéribb. -mosolygott majd végig csókolta a nyakamat.

-Igazán és ki? -vigyorogtam majd a szemembe nézett.

-Te.- majd miután kimondta amíg haza nem mentem smárolással töltöttük az időt. Mire haza értem a számat már nem is éreztem így ez megnehezítette az evésemet amit sajna anya észre is vett.

-Izé csak leforráztam a nyelvemet és azért ilyen a szám. -füllentettem mire felnevetett.

-Persze. -mosolygott mire elpirultam és meg se szólaltam.